Nem akarattal lett így, de ha már így alakult, legyen ez az ünnepi bejegyzésem. Bogikámnak tűnt fel, hogy a nemzeti színek kerültek sorra a könyvjelzőimnél. A fehér és a zöld rendelés volt, és végső soron a piros is. Az utóbbiban a legnagyobb csúcsos gyöngyöt Bogi kotorta elő, hogy ezt felakasztja könyvjelzőnek, kell neki a suliban. Mondtam neki, hogy akkor fűzök rá egy gyöngykupakot. Ő még át se tudta gondolni, hogy hogyan legyen, én már készen voltam vele. (Szerencséje volt, hogy éppen nem voltam semmi nagy munkában...) És a végén büszkén mutatta az apjának, hogy nézd nemzetiszínű könyvjelzőim (!) vannak. Hadd hordozgassa, míg át nem adom a megrendelőnek.Ja a mintát (szederkebogyó, az a legkisebb) köszönöm Orsinak! A t9bbi bogyesz annak a továbbgondolása.
Megbízást kaptam ezeknek a türkiz cseppeknek a felhasználására. Ahány darab annyiféle méret és alakzat, így nem volt kérdés a felhasználás módja: hímzésbe fogtam. (Érdemes végigolvasni... az ezelőtti bejegyzéseimet is, mert kérdéseim vannak, az előrehaladás érdekében segítő hozzászólásokra van szükségem.)
Igazából addig nem kezdtem hozzá, amíg gondolatban nem volt készen. Utána már "csak" "kifűződött" a kezemből.
És időnként megjelent a kisfiam (aki ugye alig múlt 3 éves), hogy anya ez szép, le akarom fényképezni. Tehát a fázisfotók az ő munkái - persze segítséggel, de valahol el kell kezdeni a fotózás tanulását. :)
Végül is jó, hogy megmaradt, hogyan is készült, tanulságos lehet. (Már magam sem emlékszem, hogyan is született meg. :) )
És ím a végeredmény: egy gyönyörű nyakék és egy maximálisan elégedett megrendelő.
Köszönöm, Kati, hogy rám bíztad a türkizeidet, élvezet volt velük foglalkozni! Viseld egészséggel a nyakékedet! (És köszönöm, hogy kölcsönadod a kiállítás(ok)ra.)
