Áruházam:

2010. június 12., szombat

Bogi ajándékai a barátnőinek

Már több mint egy hete volt az óvodás évzéró, egyben Bogikám ovis ballagása. Szépen sorban megmutogatom, hogy milyen meglepetések készültek erre az alkalomra. Elsőnek a legfontosabb: azok a gyöngyszövött karkötők, amelyeket Bogi a barátnőinek (és magának) szánt az elmúlt 4 év emlékére. Nem mondom, hogy búcsúzóul, mert 2 közülük osztálytársa is lesz, a másik 3-ból szintén 2 a párhuzamos osztályba fog járni ugyanabba suliba (a Kiss Bálint Református Általános Iskolába - ez itt a reklám helye, de nincs szükségük rá, hála Istennek -, ahol egyébként az édesapukája az egyik hittanoktató).

Akkor lássuk. Ez a katicás volt a legelső példány, ami már vagy 2 hónappal ezelőtt elkészült e célból. Az első katica első lábáig én csináltam, addig Bogi mindent megfigyelt, és átvette az irányítást. Gyönyörű munkát végzett, a lábak is nagyon szépen állnak. (És végül még megrendelést is gyűjtött az egyik barátnőmtől.)

A kisvirágos nem tudom hányadik volt a sorban. Bogi választotta a színeket, sajnos nem túl szerencsésen, de hát kis barátnője kedvenc színe a lila és a kék. Mindez fehér háttéren alig látszik. Sebaj, a kislány öröme felülmúlta ezt.

A napocskás kari az egyik utolsónak elkészült darab. Bogim eddigre talán már megunta ezt a "játékot", vagy ki tudja miért, de mama besegített a nagy projektbe, ő ezen tanulta meg a gyöngyszövést. Ezért van a nagy A betű e mellett a közös képen.

Az almásat én kezdtem, 2. és 3. almát Bogi másolta az elsőről, de ráunt. Kb. 1 hétig állt így, akkor ezt én untam meg, s gyorsan befejeztem.

A pillangós lassabb volt. Mind a hármunknak van benne munkája. De ez nem látszik meg rajta... :)

A cseresznyés volt a második, ami elkészült. Ez is a kettősünk közös alkotmánya.

És nem utolsó sorban áll itt a lufis karkötő. Ez az én Bogim jele. (Tőlem örökölte, ez volt az enyém is. :) ) Drága mamája kérdezte tőle, hogy az ő jelével mi lesz, olyat nem csinál? De jó lenne, ha lenne... válaszolta. Ebben minden benne volt. Mama, én szeretnék, de már nincs erőm, kedvem. És még ez is: mama, légyszi csináld meg nekem. Ezeket a mondatokat Bogi még ha magában igen, de hangosan nem fogalmazza meg. De ő a mi Bogink, így szeretjük, ...és mama persze hogy elkészítette neki a társaiéhoz fazonírozott karkötőt. Köszi Anyu ebben is a segítségedet!

5 megjegyzés:

POÉ írta...

Fantasztikusan ügyesek vagytok !
Külön dicséret és elismerésem Boginak !!!!Gyönyörű ajándékokat készítettetek !!!

Lúcia írta...

Hi my dear, how are you? I love all of them, but the ladybug is my favorite. The cherries also are very beautiful. Very nice project.
Bye,
Lúcia
www.fazemosdeconta.com

LUCY írta...

Están todas maravillosas, preciosas...

Kriszta írta...

Ügyes kislányod van!!! Szépen együttműködtetek! Éppen a napokban gondoltam, hogy be kellene szereznem egy keretet... :D

NemVal írta...

Nagyon helyes, igazi, kislányoknak való darabok. A mostani közös munka emléke pedig később - hidd el nekem, én már megtapasztaltam - nagyon jó alapot ad a nagyszülő-szülő-gyerek kapcsolat elmélyítésére úgy, hogy közben a gyerek kiélheti az életkorából adódó önállósodási vágyát is. Gratulálok az egész "munkaközösségnek".