Itt van, eljött Eperke!

Az én legepresebben epres Eperkém!
Az első képen már itthon, holt fáradtan....
Bogi lányoméknál ma volt a farsang, idén végre mindenki annak öltözhetett be, aminek szeretett volna. Bogi el is énekelte Eperke tavaszváró dalát. Olyan "epresen" aranyos volt. A teknősbéka jelmezes fiú a keresztfiam. Születésük óta amikor csak egy helyen vannak, elválaszthatatlanok a lányommal.
Eperke fő jellegzetessége a kalap. Anyu vállalta be az elkészítését. Mit meg nem tesz egy nagymama az unokája boldogságáért. Nem tudta mire vállalkozik. Egy szalmakalapot vont be polár anyaggal, a szamócákat és a szárait mind egyesével, kézzel sárga cérnával öltögette fel. Nem egy napig dolgozott rajta. (De húzni is kellett az időt, nehogy idő előtt el akarná vinni a leányzó az oviba. :):) ) A legnagyobb szamóca gyöngyből készült persze az én kezeim közt. Direkt nagy gyöngyökből készítettem, hogy ez azért ne tartson tovább, mint egy nap. Hamar meg is volt. :)