Tetszett Bogimnak a horgolásom. Igaz is, mi nem tetszik neki? A lényeg, hogy amikor az első művemet horgoltam, nyomban közölte, hogy neki is horgoljak. Mondtam neki, ogy akkor fűzze fel a gyöngyöket hozzá (milyen lelketlen vagyok... :) ) No el is jutott kb 10 cm-ig. Aztán ezt látva jött az én drága anyám, s nagyrészt felfűzte, kicsit hagyott még a lánynak. De nekem sürgős horgolhatnékom támadt, úgyhogy én fejeztem be a szemek felfűzését. Ennek már több mint egy hete, úgyhogy még az is lehet, hogy nem is így történt. Amint kész lett, váratlanul kisütött a nap. Gyorsan le is kaptam, mert hozzánk ide a 4.-re meg az észak-keleti oldalra nem tűl sokáig süt be mostanság. Még jót, hogy megtettem ezt a mozdulatot, mert drága Bogikám felvette az oviba, s mondanom sem kell, elszakadt, ráadásul a horgolás elejétől kezdve kb. 1/3-ánál (sajnos vágottvégű szalmával van dolgom jelen esetben, csodálkoztam is hogy menet közben nem vágta el a szálat). Megígértem neki, hogy karácsonyra újrahorgolom neki... :) Szép kis történet. Aki tudja, milyen a horgolás, az megérti, hogy miért nem ugrok neki azonnal újra.
Mes réalisations au crochet
10 hónapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése