A Nagy Golyó 2.

Na ez az igazi színe. Mondom, hogy olyan mint a betű, igaz-e.

Ebből a golyóból egy nem elég. Itt van egyből a következő. Csak a fotó szörnyű, de mindenképp meg akartam mutatni. Olyan gyönyörűen barokkos az egész. A teklák színe olyan eredetileg, mint a betűk. Bronz csiszivel és aranyfüstös kásával. Ez utóbbin csak hébe-hóba megy át a tű damilostul, így tű nélkül köröztem ide-oda. Kissé kifárasztott. De hogy fogyjon ez a kis füstös, azért lett a lánca csak ilyen egyszerű végig. Majd hozok jobb képet is róla.
Ebben vacsoráztam... hívtak már, hogy jöjjek, mert nem marad... meg nézzem már, milyen szépen eszik a kisfiam... tudom, gondoltam... "Na és én milyen szépet fűzök?"- jelentem meg a képben. "Te mindig szépet fűzöl." Ez volt életem első és legnagyobb, és a "legtöbb, mi várható" bókja drága férjecskémtől. Ez tényleg igazi elismerés tőle. Ritkán szól, de akkor megmondja a magáét.